home

Iszákosmentő Misszió

Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt! (Zsid 13,4a)

betűméret: M | L | XL | XXL

keresés:


Aktuális híreink, információk

« Vissza

A lélek betegsége csak a Lélekkel gyógyul

Aktuális | Hír, információ | 2011.01.19.

Az alkoholból szabadult Ágnes története (interjú)


"Semmi más nem érdekelt, csak az, hogy honnan szerzek italt. Néhány év után már itthon, férj nélkül, egyetlen társammal: az alkohollal éltem. Vele ébredtem és dÅ‘ltem ágynak este." Interjúalanyunk az alkohol rabságából szabadult hit által.

 – Képes voltam lopni is. Alkoholt loptam a barátaimtól, és szó nélkül hagytam, hogy a takarítónÅ‘t kirúgják miattam.

 
– Mikor történt mindez?


– Ez idÅ‘ tájt, a 30-as éveim elején Afrikában éltem portugál férjemmel, ahol nem lehetett könnyen alkoholhoz jutni. Semmi más nem érdekelt, csak az, hogy honnan szerzek italt magamnak. Néhány év után már itthon, férj nélkül, egyetlen társammal: az alkohollal éltem. Vele ébredtem és dÅ‘ltem ágynak este. Már nem tudtam sem enni, sem inni. De ital nélkül élni sem. Negyven évesen már tudtam, hogy meg fogok halni. Évek óta meglepÅ‘ volt, hogy egy új nap indul és én még élek. Az alkoholizmus lassú öngyilkosság. Én mégsem akartam még meghalni. Megijedtem.
 

– Tudtál segítséget kérni valakitÅ‘l?


– A gödör alján nem sok választás van: feladni vagy tenni egy lépést felfelé. Ez a lépés néha csak annyi, hogy segítséget kérek és persze el is tudom fogadni. A segítség pedig jön. Aki kéri Isten segítségét, azt Ő nem küldi el. Orvos nagynéném, aki környezetemben az egyetlen igazán hiteles ember volt akkoriban, „véletlenül” beugrott hozzánk. A legjobbkor jött. A Református IszákosmentÅ‘ Misszió Dömös-i Otthonába küldött. Bár féltem odamenni, nagynéném, Erzsi néni kérésére mégis mentem. Döbbenetemre másnap elvonási tünetek nélkül ébredtem. Utólag tudom, hogy már akkor megszabadultam az alkoholfüggÅ‘ségtÅ‘l. Több, mint egy évtizedig nem ittam. Isten megtette az elképzelhetetlent, én elfogadtam a szabadítást, de nem tértem meg Hozzá. Tudtam, hogy nem evilági dolog történt velem, de a csodát nem Neki tulajdonítottam, nem Neki köszöntem meg. Őszintén szólva: nem köszöntem meg senkinek!


– Hogyan éltél akkor tovább?


– Szinte azonnal új bálványt találtam magamnak az alkohol helyett: ez a bálvány a kutyám lett. ElÅ‘ször csak egy, aztán kettÅ‘. Minden szeretetem és figyelmem kutyáimé volt.
Az ember függÅ‘ségre van teremtve, IstentÅ‘l való függÅ‘ségre, így vagyunk „kitalálva”, és ez akkor is ígaz, ha nem veszünk róla tudomást, ha tagadjuk. Az az ember, aki nem függ IstentÅ‘l, mástól fog függni, mert mindnyájunknak szükségszerű függnünk valakitÅ‘l-valamitÅ‘l.. Lehet ez az ital, de lehet bármi más: Lehet ez a munka, a pénz . a társunk, a gyerekünk, a hivatásunk. Ezer dolog lehet függÅ‘ségünk tárgya.


– Milyen út vezetett az alkoholfüggÅ‘séghez?

– Református családban nÅ‘ttem fel. Igaz, fiút vártak, de a nagymama 9 hónapig imádkozott, hogy Ágnes szülessen. Szüleim útja hamar szétvált. Édesanyámmal és nagyszüleimmel éltem. Anyám tanárnÅ‘ként egyedül tartotta el a családot. 56-ban döntenie kellett: kivesz engem hittanról és maradhat tanárnÅ‘ vagy mehet „Vörös Csepelre” gyárba dolgozni. Iskolás éveim úgy teltek el, hogy nálunk otthon többé nem sok szó esett Isten dolgairól. Bár nagyapám rendületlenül járt a Fasori templomba. 18 évesen szerelmes lettem, és már nem érdekelt korábbi álmom sem, hogy sebész legyek. A közgazdaságtant választottam, mert a felvételi tárgyakból jó voltam, megerÅ‘ltetés nélkül jutottam be. Az egyetem elvégzése után már a doktorátusi cím megszerzése is szinte magától jött. Számtalan utazás a világ különbözÅ‘ pontjaira, és minden, amirÅ‘l mások csak álmodnak. Sikeres voltam az élet minden területén. Mégsem voltam boldog. Hiába kerestem a választ kérdéseimre. Miért születtem a földre? Mit keresek én itt? Mi értelme ennek az egésznek? Hogyan lehetünk boldogok? A különféle filozófiákban és elméletekben hamar megtaláltam a repedéseket. Részben boldogtalanságomra, részben pedig mások által nem látható gátlásosságomra gyógyírként hatott az alkohol. 30 éves korom körül már jött a filmszakadás. Tíz év alatt volt két házasságom, és több évet külföldön tartózkodtam, a zuhanás és a lecsúszás azonban már elkerülhetetlen volt.

– ElsÅ‘ szabadulásod az alkoholból tizenkét évig tartott. Mi történt utána?


– Isten megengedte, hogy visszaessek az alkoholba. Egy koncerten tonik helyett vodka-tonik érkezett a poharamba. Tíz percig csak néztem a poharat. Tudtam, hogy nem szabad beleinni. Mégis megtettem. Áramütésszerű fájdalmat éreztem a gerincemben. Isten jelzett, hogy számomra tiltott területre léptem. Az egész koncert kellett hozzá, hogy legyűrjem az italt. Utána – mivel sokáig sikerült pár pohár után megállni – elhitettem magammal, hogy válhat belÅ‘lem „normális” ember, szociális ivó. Pontosan tudtam, hogy mikor léptem át határt: amikor megvettem az elsÅ‘ üveg bort magamnak.


– Ez az idÅ‘szak meddig tartott?


– Egy év alatt  visszazuhantam a mélységbe. A döntés meghozatalához egy szabadult testvérem járult hozzá, aki hónapokon át beszélgetett velem esténként.  A döntés az volt, hogy végre felhívjam Zoli bácsit, a Misszió vezetÅ‘jét. Zoli bácsi pedig megmondta, hogy a lélek betegségét csak Lélekkel lehet gyógyítani. Anyaggal (mint pl. gyógyszerekkel) nem, mert az más minÅ‘ség.
 

– Újra fölmentél Dömösre?


– Igen fölmentem. Nem annyira az alkohol elhagyásáért, mert azt már tudtam, hogy megkapható. Azt kértem az Úrtól, hogy megpróbálhassam a másik oldalt. Két nap után kétségbeesve tapasztaltam, hogy nem tudok imádkozni és nem történik ott legbelül semmi. Ekkor láttam meg Margit nénit áthaladni a közösségi helységen. Margit néni 85 éves volt. A lénye sugárzó gyönyörűség. Úgy éreztem, hogy olyan akarok lenni, mint Å‘. Láttam, hogy neki van valamije, ami nekem nincs. Sírva mentem hozzá, hogy segítsen, mert nekem ez nem megy. Kérdezte, hogy mi nem megy. Az imádkozás. Azt válaszolta, hogy azt is lehet TÅ‘le kérni, mondd el neki, hogy nem tudod hogyan kell. Én akkor éjjel a kertben zokogva kértem Istent, hogy mondja meg mit tegyek. Másnap reggel Zoli bácsi tartotta a gondolatébresztÅ‘ alkalmat. Amikor elhangzott az aznapi Ige, életemben elÅ‘ször tudtam, hogy személyesen hozzám beszél, személyesen engem szólít az Isten. „A megrepedt nádat nem töri össze, a füstölgÅ‘ mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt.” – szólt az Ige. (Ézsaiás 42.3.)

– Ezután már egyértelmű volt az út?

– Nem, sokáig még küzdöttem, hogy valóban megtértem-e. Az újonnan született ember olyan, mint egy baba. IdÅ‘ kell neki, hogy saját létezésére rájöjjön. Egyénenként változik, hogy ki mikor veszi észre. Lassan nekem is összeállt a kép, leegyszerűsödött minden. Kérdéseimre válaszok érkeztek. A Bibliában megtaláljuk a magyarázatokat, csak kitartóan kell keresni. Persze ezen az úton nem egyedül indulunk el. Mindig vannak és lesznek segítÅ‘k.

 

Korábbi bejegyzések:

 

© Web Design : Kiwi Grafika