home

Iszákosmentő Misszió

Pál írja: "Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." (Fil 1,6)

betűméret: M | L | XL | XXL

keresés:


Aktuális híreink, információk

« Vissza

Legjobb döntésem

Aktuális | Hír, információ | 2011.01.19.

Kardos Imre 66 éves nyugdíjas vagyok, egy volt alkoholista. 50 éves koromig Isten nélkül éltem. De mindig volt előttem egy érthetetlen megállapítás, hogy az emberek akár jóban – akár rosszban (de inkább a rosszban) kiejtik Isten nevét. A jóban hála Istennek, a rosszban, jaj Istenem.


Tizenhat éve jöttem rá, hogy ez nem véletlen. A nagy baj az, hogy mi nem vesszük Őt komolyan. Nem is tudjuk mekkora veszteség ez nekünk. Itt térnék rá az én borzalmas 50 évemre. Valahogy úgy éltem – együnk, igyunk, mulassunk, hogy holnap mi lesz, arra nem gondoltam. Itt csapódik le, ha Isten nélkül tervezzük az életünket. Én is így éltem. Bármibe belekezdtem, nem sikerült. Egyik kudarc jött a másik után. És az általam elképzelt tervek semmibe foszlottak. Semmi sem sikerült, csak a nagy kétségbeesés.


Megpróbáltam váltani. Bálványokat kerestem: munkaközösség, Kommunista Párt, Marxista egyetem, stb. Most már tudom, ezek csak vigasztalásra voltak jók. A barátok vigasztalása, tanácsa: Gyere, igyunk! Eleinte jó is volt, jópofa voltam, még a családot is be lehetett vele csapni, az alkohol jó feszültségoldó volt. Nem tűnt fel senkinek, hogy nagy bajban vagyok. Csak akkor estünk már kétségbe mikor az alkohol átvette a hatalmat fölöttem. Sajnos hallgattam a bálványokra, akiket az ördög irányított. Az emberi jó tanácsoknak ez lett a vége. Rabja lettem az alkoholnak, elhagyott mindenki, mert senki nem tudott segíteni. Én sem magamon.


Itt lépett be Isten az életembe. Egy karácsonykor 16 évvel ezelőtt küldött egy testvért hozzánk, aki látta ezt a borzalmas szenvedést. Ez a testvér mondta, van kiút ebből a borzalomból Jézusnál. Én, mint ateista soha nem hallottam róla, de már annyira utáltam magam, hogy így kell élni ilyen megalázottan, megvetetten. Elfogadtam. Így kerültem az Alagi térre az Iszákosmentő Misszióba és a Kékkeresztbe. Ott a bizonyságtételek fogtak meg, mondhatnám úgy is, hogy tükör elé állítottak. És ez a tükör valahogy szólt hozzám. Hát létezik ilyen, hogy nem leszek alkoholista? Meséltek a dömösi gyógyítóról, hogy ott tértek meg. Nagyon kételkedtem ebben az egészben. Ugyan már, majd az a Jézus, akit soha nem láttunk, nem hallunk, ő fog majd meggyógyítani?


De mégis úgy döntöttem, megnézem én azt a Jézust, igaz-e amit hallottam róla. És megtörtént az, amire nem számítottam. Jézus ott volt, várt, mert mentem hozzá, és azzal a sok borzalommal és bűnnel teli élettel elfogadott. Nem vetette a szememre, hanem átölelt az ő határtalan szeretetével és segített rajtam, meggyógyított. Talán még annyit. Nekem nem az alkohollal volt a bajom. Az én életemből Jézus és Isten hiányzott, aki utat mutatott volna. 50 évig éltem Isten nélkül. 16 éve vettem fel Vele a kapcsolatot. De ezt a 16 évet nem cserélném el a Jézus nélküli 50 évvel. Ez volt a döntésem, hogy felvettem Istennel a kapcsolatot.


Életem legjobb döntése volt.

 

© Web Design : Kiwi Grafika