home

Cigánymisszió

Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. (Zsid 4,10)

betűméret: M | L | XL | XXL

keresés:


Aktuális híreink, információk

« Vissza

„Az egyház kinyújtott keze” – Cigánymisszió

Aktuális | Hír, információ | 2011.01.19.

„Ragyogtassa rád orcáját az Úr” (4Móz 25)

„Az egyháznak részt kell vállalnia az emberi közösség életében, nem uralkodva, hanem segítve és szolgálva. Közölnie kell minden rendû és rangú emberrel, hogy mi a Krisztussal való élet, mit jelent másokért élni.”
(D. Bonhoeffer)

Istenről a beások között

Horváth Anikó a református Cigánymisszió munkatársa. Két évvel ezelőtt Gregussné Buzás Irén hívta önkéntesnek a Cigánymisszióba. Különböző nyári cigánymissziós táborok szervezésében és lebonyolításában kapott szerepet, így közelről ismerhette meg a misszió tevékenységét. A cigánymissziói szolgálata előtt a Lepramisszió keretében Bangladesben töltött négy hónapot egy lepramissziós kórházban.

– Hogyan került közel a cigány emberekhez?

– Buzás Irén és Magyar Ildikó cigánymissziós lelkészektől azt tanultam meg, hogy nagyon kell szeretni a cigány embert. Ha cigánytelepeket látogatunk, akkor az a legfontosabb, hogy szeressük őket, mert megérzik, hogy szeretet, vagy egyfajta megfelelni vágyás van bennünk. Egy éve vagyok a dél baranyai Gilvánfán, ahol csak cigány emberek élnek. Megtanultam közöttük, ha őszintén érdeklődöm az életmódjuk iránt, például hogyan sütik a kenyeret a kemencében, akkor behívnak a kis szobájukba. Nem magyarázkodnak, csak bemutatják, hogyan élnek: lehet, hogy két tányérjuk, három villájuk és csak egy tiszta poharuk van, de hívnak maguk közé. És mindennek alapja a szeretet.

– Mit jelent önnek a cigánymissziós szolgálat?

– Hamvas Béla szavait tudom idézni: „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül, mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg.”

– Milyen szolgálatot végez a gilvánfai beások között a református Cigánymisszió?

– A Cigánymissziónak az a feladata, hogy a keresztyén értékeket felmutassa, de leginkább megélje közöttük. Az is saját tapasztalatom, hogy addig hiába beszélek a bibliai történetekről játékosan a gyerekeknek, amíg nem tudunk kenyeret adni, és éhesen jönnek Igét hallgatni, éneket tanulni, gitáron játszani vagy éppen kézmûves foglalkozásokon résztvenni. Anyagilag is lehetőséget kapok arra, hogy támogassam a szegényebb családokat, akár úgy, hogy lisztet veszek nekik. Ekkor már tudnak a saját kemencéjükben kenyeret sütni, amit úgy hívnak, hogy punya. Ha van punya és zsír, akkor már nem halnak éhen. Tavaly karácsonykor a szeretetszolgálatnak köszönhetően mind a 180 gilvánfai gyermek Nyilas Misi pakkot kapott. Azt mondták az ottani gyermekek és könnyes szemmel a felnőttek, hogy még ők életükben nem kaptak névre szóló ajándékot. Késő ősszel a Szeretetszolgálat akciójában az 5 tonna lisztet és száraztésztát is sikerült a Református Missziói Központ (RMK) támogatással elvinni és egyenlő mértékben szétosztani. Ebből az adományból még a környező falvak is kaptak. Nagy mennyiségû ruhát is tudtunk vinni a holland szeretetszolgálatos csomagból, továbbá kerékpárokat, varrógépeket, összevarrandó törülközőket, és több száz takarót.

– Miért fontos a Cigánymisszió szolgálata?

– Azért nagy lehetőség, hogy Gilvánfán az RMK mûködhet, mert ez valójában egy nagy gyülekezetnek számít. Az Istenről szóló üzenetet a gyermekek között szoktam leginkább elmondani, mert ők nagyon fogékonyak. Fontosnak tartom, hogy nem az a célunk, hogy a katolikus testvérekkel rivalizáljunk, mert ők évek óta járnak Gilvánfára. Meg is beszéltük a helyi lelkésszel, hogy mi nem szeretnénk a tóból halászni, hanem látjuk, hogy nagyon sok munka van. Magyarné Balogh Erzsébet, az RMK vezetője támogatja a Cigánymisszió munkáját, többször járt Baranyában.

– Említette, hogy nagyon szegények a gilvánfai beások. Miből próbálnak megélni?

– A falu Pécstől délnyugatra található, és 90 százalékos a munkanélküliség. Pécsen az erősebbek dolgozhatnak egy gyárban, de erre nem mindenki alkalmas. Eső után gombát szednek, néhány hétig pedig borsószedést vállalnak bérmunkásként. Más munkalehetőség nincs.

– Milyen emberek a beások?

– A cigányság több csoportból áll: romungrók, beások, és lovári cigányok. A beások kevesebben vannak, más nyelven beszélnek, nem öltöznek olyan népviseletbe, mint a lováriak. A nevük a bányász szóból alakult ki. Gyakran fogalmaznak úgy, hogy ők a lovári cigányok bedolgozói. Egyre többen felismerik közülük, hogy Isten megismerése után a tanulás a legfontosabb, hogy kialakuljon egyfajta cigány értelmiség. Erre megvan bennük az igény, nagy bennük a tudásszomj. Nem létezik közöttük önzőség, és a kis dologért is hálát tudnak adni Istennek.

– Ott lakik velük?

– Hetente több napot velük, közöttük élek a tanoda nevû épületben olyan körülmények között, ahogyan ők élnek. Házról házra járok köztük, sokat beszélgetünk. Velük eszem, tőlük kapok ágynemût, zsírt, fûszert, eszközöket. Egyre több dolgot mondanak nekem el, de idő kellett, amíg befogadtak.

– Van helyi segítője?

– Amikor Gilvánfára kerültem, rábíztak egy helyi beás férfira és feleségére, Palkó Jánosra és Beára. ők a tûzrakástól kezdve az emberekhez való kapcsolattartáson át a mindennapi életvezetésig mindenben tudnak segíteni. Régóta foglalkoznak a beás kultúra megmentésével. Elmondták, megdöbbentek azon, hogy én tőlük kérek ágynemût. Ez nekik nagyon nagy élményt jelentett. János édesanyjának, Julának a kemencéje mellett szoktam melegedni. ő tanítja arra a fiatalabbakat, hogyan kell beás kenyeret dagasztani. Nagyon egyszerûen él, súlyosan tüdőbeteg, de panaszkodni még nem hallottam.

T. Németh László

 

© Web Design : Kiwi Grafika