home

Cigánymisszió

Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. (Zsid 4,10)

betűméret: M | L | XL | XXL

keresés:


Aktuális híreink, információk

« Vissza

A Cigánymisszió Tiszántúlon

Aktuális | Hír, információ | 2011.01.19.

Ha a cigánymisszió neve kerül említésre református egyházi körökben, először mindenkinek Hadházy Antal református lelkész neve jut eszébe, aki több évtizedes áldozatos munkájával, létrehozta magát a Cigánymissziót.

Jómagam is abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy Hadházy Antal nyíradonyi gyülekezetébe jártam gyerekként, és ott is konfirmáltam. Debreceni teológiai tanulmányaim után messzi tájakra hívott a szolgálat: 2002-ben több évig tartó (argentínai, perui és spanyolországi) missziói körutamról hazatérve találkoztam újra a Cigánymisszió szolgálatával. Néhány hónapnyi imádságos gondolkodás után, „igen”-t mondtam Istennek és aztán Bölcsföldi Andrásnak – az akkori missziói osztályvezetőnek – erre a szolgálatra.

Nehéz kezdet volt, hiszen országos szinten kellett kezdeni a misszió felépítését. Ehhez nagy segítség volt számomra az, amit a dél amerikai indián kisebbségek körében gyakorlatban is jól megtanultam, hogy a misszió mindig 3 dologra épülhet: munkatársakra, tehát Isten munkásaira, imádságos háttérre és támogatókra. 2004 ben úgy határozott a Zsinat, hogy az országos szinten megnőtt miszsziói feladatok miatt a cigánymissziót kerületi szintre lebontva kell tovább folytatni, önálló missziói lelkészekkel. Így tölthetem be 2005 óta Isten iránti hálával és Bölcskei Gusztáv püspök úr iránti köszönettel a Tiszántúli Református Egyházkerületben a Cigánymisszió lelkészének a tisztségét.

Hálaadással mondhatom el, hogy egyre több önkéntes munkatársunk van, akik  között megtalálható egyaránt a fiatalabb és idősebb generáció, cigány és nem cigány, felsőfokú végzettséggel rendelkező és alacsonyan képzett munkatárs – s mindez Jézus Krisztus egységében és szeretetében. Van, aki tanítással szolgál a misszióban és az imádságos hátteret biztosítja, van aki énekléssel, vagy éppen főzéssel vagy takarítással. Köszönettel a szívemben említem meg Vad Zsigmond nagytemplomi lelkész nevét is, aki épületet biztosít. Istenünk az adakozói hátteret is megteremtette: hálával említem meg a Tiszántúli Egyházkerület püspökének gondoskodását, aki a mostani szûkös anyagi lehetőségek ellenére is támogatja a missziót. Említésre méltó annak a koreai lelkészházaspárnak is a neve, akik több évi áldozatos munkával és anyagiakkal támogatják a missziót: Kaeja és Stephen Cho.

Mindezekért egyedül Istené legyen a dicsőség, hogy immáron évről évre tarthatjuk nyári táborainkat, hétről hétre a cigánymissziós központban felnőtt  és gyerekalkalmainkat, látogathatjuk a családokat, nem csupán lelki értelemben vihetünk táplálékot: az éhezőnek, csakugyan enni adhatunk, a betegről gondoskodhatunk és a mezítelent adományokból felruházhatjuk. Isten engem, apró, kis törékeny szolgáját is megáldott a missziói szolgálataimért: olyan hitvestárssal és olyan gyermekkel, akik velem együtt szolgálják az Urat a misszióban.

Jézus Krisztus az Ige szava szerint a „betegekhez” jött és nem az „egészségesekhez”, vagyis azokhoz, akik a társadalom peremére szorulva, kitaszítva éltek. Ezek a beteg emberek ma is köztünk élnek, ugyanúgy kitaszítva, mint akkor, csak ma cigányoknak, hajléktalanoknak, esetleg testi fogyatékossággal élőknek nevezzük őket. Jézus nyomdokaiban járva ma is van lehetőségünk jót cselekedni gyülekezetünkben, esetleg az adott kerület missziójába bekapcsolódva. Adja Isten, hogy egykoron mindannyian így hallhassuk Jézus hívó szavát: „Jöjjetek, Atyám áldottai..., mert éheztem és ennem adtatok..., mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok...” (Mt 25, 34-36)

Gregussné Buzás Irén
missziói lelkész

 

© Web Design : Kiwi Grafika